Munkabaleseti példa és jogi esetek a gyakorlatban

Munkabaleseti példa okán az alábbi cikkünkben ismertetünk egy munkabalesetet, illetve az azt követő hatósági vizsgálatot, valamint annak eredményét. A munkabaletesi példa szerint munkabaleset történt és a vizsgálat az illetékes Kormányhivatal Hatósági Főosztály általi fizetési meghagyással zárult.

munkabaleseti-példa

Munkabaleseti példa

Az alapszituáció a következő: Csarnoképületben lévő, padozatba süllyesztett szállítószalag (felhordó szalag) melletti konténert kellett körülbelül 5 centiméterrel arrébb mozgatni. A konténer takarásában dolgozót (későbbi sérült) a munkahelyi vezető felszólította, hogy menjen el onnan, majd a targonca kezelője hangjelzés nélkül, szóban közölve „Vigyázz, arrébb tolom a konténert!”, megmozdította a konténert. A konténer mögötti térben tartózkodó (későbbi sérült) a konténer mozgására a mellette lévő süllyesztett szállítószalagra ugrott és állítása szerint ekkor megütötte a mellkasát (az orvosi vizsgálatok semmilyen sérülést nem állapítottak meg, „csak” a panaszt rögzítik, mint sérülést).  

A munkabaleseti példa szerint az alábbi szabálytalanságok állapíthatók meg:

  • a sérült nem hajtotta végre a munkahelyi vezetőjének utasítását (nyilatkozata szerint nem is hallotta, hogy szóltak neki) >>>> Ergo egy állítás és egy tagadás ugyanarra vonatkozóan, ahol a hatóság csak a sérült nyilatkozatát vette alapul és a munkahelyi vezető nyilatkozatát figyelmen kívül hagyta;
  • a munkahelyi vezető nem ellenőrizte le, hogy a konténer mögötti dolgozó végrehajtotta-e az utasítását;
  • a targonca kezelője nem adott az előírások szerint hangjelzést, „csak” szóban figyelmeztette a környezetét, és más módon sem győződött meg a munkavégzés megkezdése előtt annak veszélytelenségéről.

Mindhárom dolgozó munkavédelmi oktatáson részt vett, a balesetet megelőzően és az előzőekben felsorolt három szabálytalansággal kapcsolatban, tudatában voltak, hogy szabályt szegnek.

A munkavédelmi felügyelőség a megküldött vizsgálati anyaggal kapcsolatban semmilyen kiegészítést, módosítást, szankciót, stb. nem kezdeményezett, azt benyújtott állapotában elfogadta.

A Kormányhivatal Hatósági Főosztálya az alábbi indokkal támasztotta alá a fizetési meghagyásának jogszabályi alapját:

A fentebb felsorolt szabályszegő magatartásokat hasonló logikai okfejtéssel mint, a megküldött munkabaleseti jegyzőkönyv leírása végigvezette és gyakorlatilag ugyanarra a következtetésre jutott azzal a kitétellel, hogy nem a három dolgozó felelős együttesen a baleset bekövetkezésében (Abban az esetben, ha a sérült amikor felszólították, hogy jöjjön ki a konténer mögül, végrehajtja az utasítást, már nem következik be a baleset), hanem a munkáltató:

Munkabaleseti példa indoklása

„A foglalkoztató felelősségét a megbízottjainak mulasztása önmagában is megalapozza.”

Majd a határozatában ezen kiemelt mondatát, egy szokásos „ellenőrzési kötelezettség elmulasztása érhető tetten” gondolatmenettel magyarázta meg.  

Elképzelhetetlen olyan szervezett munkavégzés, ahol ha jogtisztán foglalkoztatja a munkáltató a munkavállalót azt ne valamilyen megbízás alapján végezze (munkavállalói szerződés; eseti megbízás stb.).

A fentiekben leírt indoklás szellemiségének tükrében gyakorlatilag nincs értelme (a fizetési kötelezettség szempontjából) a munkabaleset vizsgálatának:

  • mindegy hogy a munkavállaló hibázott (pl.: figyelmetlen volt) és azért következett be a baleset,
  • vagy akár szabályszegő magatartása miatt sérült meg (pl.: nem a gépkönyv szerinti ékszíj forgató kulccsal, hanem az ékszíjat kézzel megmarkolva szenvedett balesetet)
  • a munkáltató felelőssége az idézett indokolás szerint megalapozott lesz már attól, hogy  a munkavállaló megbízással végzi a munkáját (anélkül meg nem végezheti), így minden bizonnyal a munkáltatónak a T. Hatóság küldi majd a fizetési meghagyást

Az esettel kapcsolatban az is érdekes, hogy az illetékes munkavédelmi felügyelőség elfogadta a balesetvizsgálatot (a szakmai kontroll) míg az egészségügyi szolgáltató fizetési meghagyást eszközölt.

Munkabaleseti példa és jogi esetek a gyakorlatban” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Román Attila Válasz a bejegyzésre

    Sziasztok!
    Munkabaleseti példa…című cikkben lappang némi félreértés, javaslom, hogy ezt a bejegyzést korrigáljátok.
    „A foglalkoztató felelősségét a megbízottjainak mulasztása önmagában is megalapozza.”
    Amikor ez szerepel egy fizetési meghagyásban, akkor a társadalombiztosító, szóban forgó jogegységi eljárás idején még Legfelsőbb Bíróság (ma már Kúria) KK 25. számú állásfoglalására való hivatkozással él visszakövetelési jogával, igényével. Érdemes teljes egészében átolvasni azt.
    “A munkavédelmi szabályok kizárólag a balesetet szenvedett általi elmulasztása esetén a foglalkoztatóval szemben a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényének kizártságáról
    A társadalombiztosítási szerv a foglalkoztatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a munkavédelmi szabályt kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.
    A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (4) bekezdése szerint az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása – az erre vonatkozó szabályok megtartásával – a foglalkoztató feladata. Ennek keretében köteles minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a munkavállalók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására.
    A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy a foglalkozási megbetegedés miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokba foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. A munkavédelmi szabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a foglalkoztató vagy megbízottja a munkavédelmi szabályokat nem tartotta meg, vagy megszegte, illetve elmulasztotta. Ha ennek folytán – ezzel okozati összefüggésben – baleset történt, nincs jelentősége a foglalkoztató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy az Mt. 52. § (1) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt kötelezettségek megszegésével maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében. Abban az esetben azonban, ha a munkavédelmi szabályt kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló szegte meg vagy mulasztotta el, a foglalkoztatót e munkavállalónak nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében megtérítési kötelezettség nem terheli.” (Lásd: KK 25. szám (MK 46. szám) link: https://kuria-birosag.hu/hu/kollvel/82014-xi25-kmk-velemeny-kozigazgatasi-es-munkaugyi-kollegium-egyes-tarsadalombiztositasi )
    Az első és utolsó mondat alapján is elég egyértelmű, hogy nem állja meg helyét a következő megállapítás: „mindegy hogy a munkavállaló hibázott (pl.: figyelmetlen volt) és azért következett be a baleset”.

    Továbbá…a társadalombiztosítási jog környezetében értelmezett „foglalkoztató” (lásd: 1997. évi LXXX. törvény 4. § a) rész ) nem ugyanaz, mint a munkavédelemről szóló törvény szerinti „munkáltató”!
    Miként a „megbízott” személy sem egyezik meg a „sérült” személyével. Lásd Kúria Munkaügyi Kollégiumának 2009.2084 I. Elvi Határozatát (link: https://kuria-birosag.hu/hu/elvhat/20842009-szamu-munkaugyi-elvi-hatarozat ). „A munkáltató megtérítési kötelezettségének szempontjából a munkáltató megbízottjának minősül a munkatárs.” Ha az egész ügyet megvizsgáljuk, világos lesz, hogy a sérült munkatársáról beszélünk. Így máris jobban érthető a következő jogszabályhelyen lévő tartalom. 1997. évi LXXXIII. törvény 67. §: „A foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.”
    És az ilyen apróságokat is csiszolni volna érdemes: „míg az egészségügyi szolgáltató”. Az egészségbiztosítási hatóság pontosabb megnevezés volna. Egy egészségügyi szolgáltató, az merőben mással foglalkozik.
    Minden jót, üdv mindenkinek!
    Román Attila

  2. Gábor László Válasz a bejegyzésre

    Kedves Román Attila,

    Köszönjük a hozzászólást! Igazad van abban, amit leírtál, de meg kell jegyeznem, hogy volt a parxisunkban már olyan eset, amikor fizetési meghagyás bíróságon történő megtámadásakor a bíró a fentiektől eltérően, de a fentiekre hivatkozva ítélkezett, bevonva a Mvt 2.§. -ban foglaltakat. “A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét.”
    Az eset leírása: Svájci tulajdonú cég egyik átrakó raktárban 7 munkaválllaó dolgozott, akik közül az egyik a raktár vezetője volt. A munkáltató minden személyi és tárgyi feltételt biztosított a munkavégzéshez. Munkavédelmi kérdésekben a legapróbb dolgokra is a legnagyobb figyelemmel fordult. (Vélhetően a svájci magas munkakultúrából adódóan.) Vagyis kijelenthetjük, hogy munkavégzés biztonsága szempontjából a körülmények a lehető legideálisabbak voltak. Egy munkanapon a raktár vezetője kilépett a leválasztott irodájából, és az egyik targoncás munkatársának kiiáltott. Mivel az nem hallotta a kiáltást, ezért a raktárvezető úgy döntött, hogy a targoncához megy. A raktárban gyalogos közlekedési útvonal volt felfeste, amit szabálytalanul elhagyott. A targoncát takarásból, és nagyon rossz irányszögből közelítette meg, esélyt sem adva a targoncásnak az észlelésre. A targonca vezetője megemelt egy raklapot, majd a tolatás megkezdése előtt hátranézett, és figyelmeztető dudahangot adott. Mikor meggyőződött arról, hogy nincs mögötte senki, akkor elindult hátrafelé a targoncával. Ebben a pillanatban lépett ki a takarásból a raktár vezetője, és pont a tolató targonca mögé. Szerencsétlenségére az egyik kerék ráment a lábára, ami szilánkos törést okozott. (Ha nem lett volna rajta megfelelő védőcipő a baj nagyobb is lehetett volna!) A munkavédelmi hatóság nem látott indokot eljárás kezdeményezésre, de a társadalombiztosítási hatóság az esetre két és fél év múlva fizetési meghagyást adott ki. Ezt a munkáltató megfelebbezte. A bíróságon azonban az általad leírtakra hivatkozva utasította el a fellebezést a bíró, mondván a raktár vezetője a munkáltató helyi megbízottja, akinek feladatai közé tartozik a biztonságos munkavégzés szabályainak betartása, betartartatása. Mivel a szabályokat Ő szegte meg, de ő a megbízott, akkor ezt úgy tekintette a bíró, hogy mintha azt a munkáltató nem tartotta volna be! Faramuci? Az! Megjegyzem még, hogy egy mondatban arra is kitért a bíró, hogy amennyiben a targoncás figyelmesebben dolgozott volna, akkor is elkerülhető lett volna a baleset. Kérdésünkre, hogy mi lett volna az a cselekmény, amire gondolt, azt mondta, hogy tolatás előtt leszáll a targoncáról, mögé megy, és minden irányban szétnéz, és így figyelmezteti az ESETLEG a környezetében tartózkodókat (figyelmen kívül hagyvazt a tisztázott tényt, hogy a komissiózó területen tilos volt a gyalogos közlekedés) ez nem történt volna meg. Ez aztán meg életszerű! Végül a cég 1,2 millió forintot fizetett be a társadalombiztosítás kasszájába.

  3. Román Attila Válasz a bejegyzésre

    Kedves Gábor László! Szívesen, és köszönöm a reflexiót! Először általánosságban az Mvt. 2.§ (2) bek.-hez, majd a leírt ügy kapcsán konkrétumokban osztanám meg a gondolataimat. Kétségkívül megfogalmazódik szóban forgó jogszabályhelyen az objektív munkáltatói felelősség, de azért még ez sem írja felül azt a de jure jogalkalmazást és sem azt a de facto joggyakorlatot, hogy a munkavállaló kizárólagos baleset/megbetegedés okozó magatartásának megállapítása esetén, nem lenne megalapozott a regressz igény támasztása a munkáltató irányába. Hiszen ellenkező esetben valamennyi munkabaleset és foglalkozási-megbetegedés egészségbiztosítási költsége visszaterhelésre kerülne a munkáltatói oldalra. (Kitérő: ez egyébként egy bődületesen nagy volumen. Közzétett, pontos adatokért sajnos eléggé vissza kell mennünk az időben, de egy 2011-ben, az Állami Számvevőszék által kiadott jelentésben, mely „a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzés rendszerének értékeléséről” címmel látott napvilágot, a következő olvasható: „Az Egészségbiztosítási Alapból naponta átlagosan 4000 fő részesült baleseti táppénzben, összesen évente mintegy 6,8 Mrd Ft összegben. Természetbeni ellátásukra 1,4 Mrd Ft-ot fordítottak. A Nyugdíjbiztosítási Alap 62 ezer fő – foglalkozási megbetegedések miatti – korkedvezményes nyugdíját finanszírozta 108,6 Mrd Ft összegben.” (Link: https://www.asz.hu/storage/files/files/%C3%96sszes%20jelent%C3%A9s/2011/1111j000.pdf?download=true ) Hogy akkor mégis mit kell érteni a deklarált objektív munkáltatói felelősség alatt egy társadalombiztosítási eljárás során? Erre kettő döntvény ad szerintem egyértelmű választ. KGD2007. 254. : „A munkáltató részéről a szabályellenes munkavégzési gyakorlat eltűrése megalapozza a társadalombiztosítási ellátások megtérítéséért való felelősséget.” EBH2016. M.9. : „Munkabaleset esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a kár az ellenőrzési körén kívül eső körülmény miatt következett be, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható a káresemény elkerülése vagy elhárítása, illetve hogy a baleset oka kizárólag a munkavállaló magatartásában keresendő.” Ezek szerint már az is jogalapot szolgáltat a fizetési meghagyás eljárásának megindítására, ha a munkáltató a munkavállaló munkavégzési gyakorlatát nem ellenőrizte, illetve ha ellenőrizte, és szabályszegést tapasztalt nála, akkor eltűrte azt. Megint csak saját véleményem, hogy az objektív munkáltatói felelősség jogi beágyazása, vagy ha nagyot akarunk mondani, intézménye, nem egy ördögtől való gondolat, mert húz egy egzakt határvonalat, ami ha nem lenne ennyire a munkáltatói oldal szélén (a munkavállalóin nyilván nem lehet), akkor nagyon plasztikussá válna a munkavédelmi felelősség megállapításához vezető út. De térjünk vissza … a probléma gyökere meglátásom szerint kettős. Egyik, hogy a munkavédelmi szabályozói célzattal megírt Mvt.-be (annak is tárgyi paragrafus egyetlen bekezdésébe) görcsösen belekapaszkodott a biztosító, mintha az valami Jolly Joker lenne számára. Másik, hogy a legfőbb bírósági szervezet azon szándéka, miszerint azonos tényállás mellett ne szülessen / szülessen minél kevesebb eltérő jogi következtetés, döntvények garmadájához vezetett, így a kontinentális és angolszász jogrendszerek közötti térben lebegő – én csak úgy hívom pszeudo-precedens – jogrendszer alakul(t ?) ki, amiben a bíróságok saját autonómiájuk és az egyes, döntvényeknek (mely döntvények egyébként nem lennének kötelezőek a bíróságokra nézve, úgy mint például egy jogegységi határozat, hanem csupán explicit kötőerővel vannak felruházva), saját maguk által tulajdonított túl nagy autoritás közötti ellentét diszkomfortjába szorultak. Ezt a „mozgáskorlátozottságot” próbálja a biztosító a leghatékonyabban a maga javára fordítani. (Újfent kitérő: egyébként egyre több Kormányhivatal Egészségbiztosítási Osztály próbál munkavédelmi szakképesítéssel / szakképzettséggel rendelkező munkatársat alkalmazni a többségében jogvégzett osztályvezetők munkájának támogatására, aminek remélhetőleg az lesz az eredménye, hogy például nem születnek többé olyan végzések, amiben egy létra EK-megfelelőségi nyilatkozatának bemutatását kérik, egy azzal történt munkabaleset esetén. Bízhetunk a szakmaibb narratívában és párbeszédben.) Nyilvánvalóan az éremnek van másik oldala is, nehezebbé is válhat egy-egy ügy kedvező kimenetelű képviselete a munkáltatók számára.) Nézzük a konkrét ügyet, ígérem, sokkal rövidebb leszek, de mindenekelőtt leszögezem, nyilván nem ismerem a részleteket. Az ítéletet én sem találom jogosnak. Azzal, hogy a munkavállaló (aki remélem azóta maradéktalanul felépült) elhagyta a jelölt közlekedési útvonalat, számomra kizárólagosan felelőssé vált a baleseti esemény bekövetkezéséért. A gépről való le- majd visszaszállás, semmi garanciát nem adott volna a megelőzést, elkerülést illetően, hiszen a megtekintés pillanatában még megfelelő helyen tartózkodó munkavállaló a kezelő visszaútjához, géppel való elindulásához, majd elütési pontig való eléréshez szükséges idő alatt is elhagyhatta a jelölt „folyosót”. Arról nem is beszélve, hogy sem a gépkezelésre feljogosító szakképzésen, sem a Nemzeti Közlekedési Hatóság által még ezen felül elvárt gépkezelői szaktanfolyamon nem adnak ilyen instrukciót a gépkezelőknek. Egy jól megírt keresetlevéllel, egy dominálni képes és munkavédelmi szakember segítségével alaposan felkészített ügyvéddel nyerhetőnek hittem volna ezt az ügyet, ha más nem, másodfokon.

  4. Gábor László Válasz a bejegyzésre

    Kedves Attila,

    Köszönjük a részletes tájékoztatást, és véleménynyilvánítást. Várjuk további észrevételeit a híreinkhez.

  5. Gábor László Válasz a bejegyzésre

    Kedves Attila,

    Köszönjük a mélyelemzést, és véleménynyilvánítást. Várjuk további észrevételeit a híreinkhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük